A több mint 18 ezer lakosú város, a róla elnevezett medence közepén, ősi közlekedési utak csomópontjában, a síkságból kiemelkedő alacsony hátságon fekszik. Az új kőkor óta lakott hely. Először 1182-ben említik írásban, Topulza néven. Szláv eredetű nevét valószínűleg az itt fakadó meleg vizű forrásokról kapta. Királyi adományozások során a helység már 1217 előtt Turul ispán birtoka lett, aki a Templom-dombon alakította ki gazdasági központját és kegyúri templomát. Nagy Lajos 1378-ban kelt adománylevele a települést mezővárosként említi. A XIV. század végén a városlődi karthauziak építettek erődített kolostort ugyanitt. A mohácsi csata után a török portyázók, Szapolyai János és Ferdinánd király seregei felváltva pusztították a települést. A XVII. sz. közepén Széchényi György veszprémi püspök újjáépíttette a várat, palánkkal vette körül a mezővárost és hajdúkat telepített le. Az erősséget végül a XVIII. sz. elejétől kezdték lebontani, köveiből emelték a templomot, plébániát, de a lakosság is hordta építkezéseihez. A XVIII. század második felében sorra alakultak a céhek, bognárok, kádárok, szabók, csapók, és nyerték el privilégiumukat. A város fejlődése különösen a XIX. századi vasútépítkezések után indult meg. Ennek során a környék gazdasági, különösen borászati központja lett. A század végén elvesztett városi rangját 1966-ban kapta vissza. Ekkor települt ide a környező bauxitbányák igazgatósága, ami modernizálódását nagyban előmozdította.

Kisapáti felől jövet a Szent György utca, majd az Arany János utca visz a város történelmi központjába, a Templom-dombhoz. Az itt álló plébániatemplomot még Turul ispán emeltette a XIII. sz. első felében, erre utal a déli oldalán levő román stílusú ablak is. A XV. sz. elején építették a karthauzi szerzetesek a gótikus, keresztbordás mennyezetű szentélyt, amelynek déli külső falán Szent Kristóf freskójának töredéke látható. Ez utóbbin Szent József alakjában Zsigmond király ismerhető fel. A török idők alatt megsérült templomot Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1756-57-ben építtette át barokk stílusban. Homlokzatát Szt. István és Szt. Imre fülkeszobrai díszítik. Északi oldalához az irgalmas nővérek rendháza és óvodája kapcsolódik, amelyet Ranolder János püspök építtetett 1872-ben.

A templommal szemközti iskola helyén állt az egykori vár, benne a karthauziak rendházával. Falai ma megmagasítva láthatók. Az alatta levő római kori alapfalon áll Marton László Múltunk című alkotása. Az iskola északi végénél tárták fel a XVII. sz. közepén kibővített vár kapuját, előtte a mély farkasveremmel, amely felett a felvonóhíd állt. Szent István itt látható, bizánci ihletésű szobrát Raffay Béla készítette 2000-ben. Az iskola udvarán megtalálták Turul ispán XIII. századi birtokközpontjának épületmaradványait is. A szomszédos Kántorház (Templomdomb 8.) egyben a Dunántúl egyik legrégibb népiskolai épülete volt. Falai között tanulta a betűvetést Batsányi János is. Ma a Séta egy régi iskolában című kiállítás ad ízelítőt a múlt oktatásáról. Nyitvatartása: hétfő kivételével minden nap 9-16 óráig (tel.: 87/412-246). A múzeummal szemben van a plébánia barokk stílusú épülete. (Csobánc u.1.) Tóra néző szép, oromfalas homlokzata előtt áll Nepomuki Szent János szobra.

A Fő térről a Kossuth utcán át jutunk a Kisfaludy utcában levő Tavasbarlanghoz, a város legismertebb nevezetességéhez. A Közép-Európában egyedülálló természeti képződményt kútásás során fedezték fel 1903-ban. A település alatt húzódó járatrendszer szarmata-mészkőben keletkezett, a karsztvíz oldó hatása következtében. Hossza kb. 4 km, ebből 2,5 km-nyi ismert. Az utcáról 75 lépcsőn jutunk le a 20 m hosszú, 3-5 m széles, 8 m magas Lóczy-terembe, majd a Batsányi-terembe, ahol néhány kisebb terem és folyosó következik. A barlangon átfolyó 0,5 - 4,3 m mélységű patak mintegy 300 m-es szakaszán villanyvilágítás mellett, 1998 óta ismét csónakkal járhatják be a látogatók a különleges föld alatti mesevilágot. A termek falain és mennyezetén jól láthatók a víz által kioldott fülkék, s helyenként szép zöld árnyalatú sziklák gyönyörködtetik a turistákat. A barlang különleges klímájának gyógyhatása, a rendkívül tiszta, páradús levegő, jótékony hatással van az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi megbetegedésekre. Gyógyterápiára a város másik nagy barlangjában, a kórházbarlangban van lehetőség. A Tavasbarlang látogatható március 15-től május 31-ig és szeptember 1-jétől október 30-ig, hétfő kivételével naponta 10-17 óráig. Június 1-jétől augusztus 31-ig minden nap 10-18 óráig. Más esetekben előzetes bejelentéssel (tel.:87/412-579). A barlang bejáratával szemben van a Városi Művelődési Ház épülete. Előtte Szt. Borbálának, a bányászok védőszentjének szobra. (Marton László 2000).

A nyári rendezvényeknek egyedülálló helyszíne a mediterrán hangulatú Tóparton felállított Víziszínpad, ahol évek óta színvonalas nyáresti zenei események zajlanak.
Tapolca Város Önkormányzata hagyományt teremtett a Tapolcai Ünnepi Napok megrendezésével. Évről-évre ismétlődő elemei a rendezvénysorozatnak a Dr. Papp Pál, majd Csermák József Emlékverseny, a Tapolcai Pörköltfőző Verseny, a Kenyérszentelés, a katonai tiszteletadással és díszsortűzzel színesített ünnepélyes zászlófelvonás, a Cigány és Német Nemzetiségi Nap, a nagysikerű utcabál, valamint a Testvér- és Partnervárosi Találkozó.

A Tapolcai Ünnepi Napok résztvevői nem csak a város lakossága, hanem a kistérség településének lakói, és az itt nyaraló belföldi és külföldi turisták is.
Nem önkormányzati fenntartású, de jelentős intézménye a városnak, a MÁV Rt. kezelésében működő Batsányi János Művelődési Központ, amely kiállításaival, rendezvényeivel színesíti a város kulturális életét.
Meghatározó szerepük van a városban működő kulturális egyesületeknek, művészeti csoportoknak is. A teljesség igénye nélkül kiemelkedő, városunk hírnevét messze vivő csoportjaink a következők: Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar,Kinizsi Táncegyüttes és Kulturális Egyesület, Batsányi Táncegyüttes, Tapolcai Musical Színpad, Tapolcai Kamarakórus, Batsányi Kórus, és a középkori zenét játszó Musica Buffa.

A város életét irányító szervezetek, intézmények, a benne dolgozó szakemberek komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megőrizzék, ápolják, továbbadják a múlt kulturális értékeit. Törekednek arra, hogy kielégítsék a jelen igényeit, és a városba látogató vendégeknek is maradandó kulturális élményeket nyújtsanak a szép természeti látnivalók mellett.

Forrás: Városi Önkormányzat