Szigetszentmártonaz ősi települések közé tartozik. ACsepel-sziget déli részén fekvő községeta fővárosból a Budapest-Közvágóhídrólinduló HÉV-vel, Volán autóbuszokkal vagyszemélygépkocsival kb. 1 óra alatt lehet elérni.A település elnevezésében a Szent Mártonnév a templom védőszentjére utal.Szigetszentmárton neve írásban először1285-ben fordult elő, amikor is IV.(Kun) László királyegyik oklevelét innen keltezte. Lázár deák1528-ban készített térképe is jelöliSzent Márton falut. A község a középkorbanmezővárosi rangot is viselt. Buda elfoglalásátkövetően a török összeírásokszerint népes település, ahol 43 adófizetőcsaládnév szerepel a listán 26 házzal. ABuda visszafoglalására indított felszabadítóháború során a falu megfogyatkozott lakosságaszétszéledt. A harcok elmúlásávalcsak néhány család tért vissza, ezértSavoyai Jenő földesúr sváb telepeseket telepítetta falu területére később Mária Teréziabajor telepeseket telepített le. Az 1838-as dunai nagy árvízaz 1886. évi tűzvész, mely a falu kétharmadátelpusztította, megváltoztatta településijelleget, rendezettebbé váltak az utcák ésa beltelkek. 1855-ben alapították az államiiskolát (az egyházé 1742 óta működött),1888-ban óvodát szerveztek. A településen1898-tól Önkéntes Tűzoltó Egyesület,1909-től Gazdakör,  1936-tól PolgáriLövészegyesület működött, majd 1939-benmegalakult a Magyarországi Németek Szövetségehelyi szervezete, 1952-ben pedig a fúvószenekar is.A falu német ajkú lakossága szorgalmas munkávaligyekezett vagyoni gyarapodását elősegíteni. Az1941-ben tartott népszámláláskorSzigetszentmártonban 1069 éltek. Anyanyelve szerint 226fő magyarnak, 843 pedig németnek tartotta magát. Amásodik világháborút követőkitelepítést e népszámlálásalapján hajtották végre. A vagonokban elvittekhelyére az alföldi és a szlovákiaiterületekről érkeztek magyarok. A községlélekszáma jelenleg 2010 fő, mely a nyárihónapokban - üdülőközség lévén- 6-7000 főre duzzad.

Szűkebbhazánk, a Csepel-sziget természeti szépségekbenbővelkedő, horgászatra, kirándulásra,pihenésre kiválóan alkalmas terület. Avízparti és ártéri erdők tölgyei,nyárai és a homokbuckák akácosai, meg azapróbb-nagyobb szigetek fűzei, valamint a nádasok éleshangú dalosai csalogatják az erre tévedőidegent. A ráckevei Duna-ág, az öreg Dunaszülöttje, Budapest déli részén hagyjael hűtlenül a szerető öreget, hogy 58 km csavargásután bűnbánóan és megbocsátásratalálva, hűs hullámainak simogatásávalismét keblére simuljon. A ráckevei Duna-ága Csepel-szigettel együtt fiatal geológiai képződmény.Úgy alakult ki, hogy a Duna a Gellértheggyel összefüggőmészkőtönköket kénytelen volt megkerülniés hordalékát lerakva építette aCsepel-szigetet. A folyó két végén-Csepelnéla Kvassay, -lent pedig a tassi zsilip szabályozza folyását,változtatja vízszintjét.A Duna-ágatelsősorban a horgászok fedezték fel.Szigetszentmártont az elmúlt idők nagy halfogásaialapján joggal illették ezzel a megtisztelő címmel:"A horgászok paradicsoma". Ha megkérdezzükaz idősebb horgászokat, elmondják, hogy nem voltakritkák a 25-30 kg-os harcsák, a 8-10 kg-os pontyok ésa métert megközelítő csukák. Mártonbanmegtalálható halfajták, a következőkvoltak: Tőponty, Nyurga ponty, Nemes ponty, Compó, Márna,Dévér keszeg, Lapos keszeg, Bagoly keszeg,Karikakeszeg, Szivárványos ökle, Kárász,Küsz, Bodorka, Leányhal, Vörösszárnyúkeszeg,Balin, Harcsa, Törpeharcsa, Csuka, Sügér, Durbincs,Amur, Süllő, Kősüllő, Naphal. A különbözőhalak fogása változatos szórakozástnyújt. Más a fortélya a keszegezésnek, apontyozásnak, a csukázásnak, a süllőzésnek,a balinozásnak, de egy-egy halfaj horogra kerítésénekis különböző módjai vannak, attólfüggően, hogy a mederben, nádas vagy köves helyen,nappal vagy éjjel próbál-e szerencsét ahorgász. Sőt, a hal étvágya is befolyásoljaa horgászat módját. A víz ősidők ótavonzza az embert, mert mindig kellő megélhetéstjelentett számára mind a hal, mind a vadmadár,mind a vízparti négylábú.Szigetszentmárton a Dunán és annak ágaibanháborítatlanul költő, szaporodó szárnyasvad állományával ősidők óta jóés kedvelt vadászterület volt. A leggyakoribbszárnyas vad a szürkésfekete tollruhájú,fehér homlokú szárcsa. A vízi vadakközött legfinomabb csemege a réce. Ezek közülis a legnagyobb számban előforduló ésrendszeresen költő tőkésréce, vagy ahogy ittnevezik: vadkacsa. A récéknél jóvalkisebb, mindössze 30-35 dkg súlyú, de igen gyakoriszárnyas vad a piros homlokú, barna és feketetollruhájú, farkát sűrűn billegető vízityúk.Nyáron vízszélek kedves színfoltja ez azörökmozgó madár. A vízityúknális sokkal kisebb testű szárnyas vad a vízicsibe.Hosszú lábaival úgy lépeget vagy szalad alaza növényszőnyegen, mint az ember a biztos talajon. Avíz alá bukó, a mártoniak nyelvén"búvár"-madarak közül leggyakoribba kettős tollbóbitájú, élénkszínezetű búbosvöcsök. Ha veszélytérez igen gyorsan a víz alá bukik ésemiatt még a gyakorlott vadászoknak sem jelent könnyűzsákmányt. A madárvilág örökkamaszai a sűrűn szem elé kerülő nyakiglábgémek. Ahol nád vagy gyékény fordul elő,majdnem biztosra vehetjük, hogy a gémmel találkoznifogunk. A ködös télben és sziporkázónapfényes nyárban egyaránt a levegőt szántjáka fürge sirályszárnyak. A sirály élesszeme a magasból észreveszi a víz felszínénvergődő, beteg halat, szemvillanás alatt lecsap rá,hogy csaknem a víz alá merülve ragadja megcsőrével a menekülni igyekvő áldozatot. Aszőrmés vízi vadaknak mindössze kétképviselője fordul elő Szigetszentmártonvízterületén. Közülük a pézsmapocoktöbbhelyütt megtalálható, míg a vidranagyon ritka. A vízparti erdőkben, ligetekben, szántóföldekenis egész Ráckevéig viszonylag gazdagvadállománnyal találkozik a csöndes sétáló.Legsűrűbben kapirgáló, vagy a szántóföldekreáthúzó fácánokat, csavargónyulakat látunk. Az utóbbi években szépenfelszaporodott az őzállomány is. Nyugodt, csendesvizet, csendben álmodó vagy halkan susogónádasokat és tömérdek virágot talál.Ha sétálunk a mártoni Duna-parton, a vízszélében öreg fűzek áztatjákleveliket.A vízen szikrázik a fény, és acsillogó ezüsthíd egészen a napig vezetiazt, aki végig tud haladni rajta. Legismertebb éslegnagyobb tömegben előforduló, növény itt anád. A zúgó, hajladozó lengető nádasmindig kellemes látvány, és maradandóvízparti emlék. Ám a nád-alig találhatómeg egymagában. Általában a gyékényekkelkíséri a folyót. A gyékények közévegyülve fordul elő a parti öv egyik jellegzetesen szép,virágos növénye: a sárga nőszirom. Ahogycsoportosan állnak, úgy festenek, akár egy-együnnepi csokor a természet asztalán. Érdekesszínfoltja a nádas-gyékényesnövénytársulásnak a virágkáka.Ezzel a növénnyel is általában apartközelben találkozunk. A nádasok-gyékényesekkülső szélében található az élessás, a zsombék- és parti sás, a tavikáka. A legnagyobb területet a békatutaj foglaljael. Már a szilárd szárú növényekközött találkozunk a sulyommal: összefüggőfoltokat alkot, mintha a víztükröt csodálatosperzsaszőnyeggel takarták volna le. Úgy érezzükmagunkat, mintha meseországba tévedtünk volna,amikor a tündérrózsás területre érünk.Nagy, kerekded leveleik rátapadnak a vízre, csak asokszirmú fehér virágok magaslanak a vízfölé. Egyszerűségük ellenére iscsodálatosan szépek. Jólesik a parton azandalgás, de kellemes a csónakút is, mertmindenütt virágok között járunk ésvirágok között lenni fenséges érzés.A harmóniát tökéletessé a zeneteszi, a Duna-ági szimfóniát pedig régi,összeszokott együttes szolgáltatja: madarak, békák,rovarok zenekara, szellő, szél, vihar - ki-ki a magahangulatának megfelelően élvezheti. ASzigetszentmártonban kirándulót egy-egyDuna-parti séta felfrissíti, élményekbengazdagítja, lélekben is nemesíti. A színeket,hangokat, táji formákat szívesen magábaolvasztja, bensőjében magával viszi, hogy majd hideg,téli napokon a kályha mellett, kedves emlékekfelidézésével visszatérhessen, ha rövididőre is - a forró nyárba.

Forrás: Községi Önkormányzat