Városunk komoly hagyományokkal és történelmi múlttal rendelkezik, rangját több mint 750 éve kapta. Ebből is látható, hogy az itt élő emberek természetesnek veszik a polgári gondolkodást. Sátoraljaújhely város gazdag történelmi múlttal, építészeti értékekkel rendelkezik, sajátos felvidéki kisvárosi hangulatot áraszt.

Évszázadokig megyeszékhely volt, majd járási központ, de a trianoni határok nagyon kedvezőtlenül befolyásolták nemcsak városunk, hanem az egész térség gazdasági, kulturális és történelmi életét is. Jelenleg a körzet természetes gazdasági, igazgatási, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális centruma. A múltban, mában és remélhetőleg a jövőben is a Tokaji bor kereskedelmi központja lesz.

Városunk fejlődésnek indult, egyre több munkahely teremtődik, teljes körű intézményhálózatunk van és a természeti adottságainkban rejlő lehetőségek mértéke felbecsülhetetlen. megtalálhatók itt a téli sportok iránt érdeklődők szórakozási lehetőségei, hagyományos fesztiváljaink módot adnak a kulturált szórakozásra. Említhetnénk a természetjárást és a méltán híres tokaji bor kapcsán a borturizmust is.

Városunk története

A Zempléni-hegység és Hegyalja legnépesebb városa a Ronyva-patak partján alakult ki. Neve: Sátoraljaújhely mint többszöri összetétel a település fekvését és történelmi létrejöttét, szerepét sűríti egy szóba. A város nyugati határában emelkedő hegyek formája adta a helynév első elemét, a második a helyhez való viszonyát, viszonyítását szolgálja, a harmadik és a negyedik tag az újratelepülés emlékét őrzi.

Feltételezhető, hogy már az őskorban laktak itt emberek, mert a természeti kincsekben gazdag környezet, a dús erdők vad-állománya, a vizek számtalan halfaja vonzóvá tette ezt a vidéket. A legelők kedveztek az állattartásnak, majd az irtá-sok helyén megindulhatott a földművelés.

Már Kr. u. 180-ban Marcus Aurelius légiói is jártak e vidéken, amelyet a talált arany-pénzek bizonyítanak. Anonymus szerint a honfoglalás korában is lakott terület volt "Satur eleu" néven. A honfoglalók közül a kazár törzsek kapták meg, majd Árpád vezér Ketelnek adományozta. Kb. 150 évig volt az övé és utódaié.

Állítólag két vár állt itt: az egyik a Sátor-hegyen, a másik a Vár-hegyen. A 12. században épült vár valószínűleg favár volt még, amely védelemmel látta el a környék lakosságát. Ebben az időben kezdett kialakulni a szőlő - és bortermelés is, ami majd évszázadokra meghatározza a város gazdaságát.

Könyves Kálmán királyunk 1110-ben gróf Ratholdnak adta. II. Endre király 1221-ben, egyik okiratában a pálosok klastromának alapítását említi meg. 1241-ben a tatárok mindent feldúltak. A környező hegyekbe menekülő lakosság a pusztítás után új helyen kezdte meg az újjáépítést (a mai város területén). Innen kapta a város az "új hely" nevet (nova villa). 1256-ban IV. Béla király egyik okiratában megemlíti nova villát, elrendelve a pálosok klastromának újjáépítését. 1261-ben V. István király városi rangra emelte. 1351-ben Nagy Lajos király adományaként Koriatovics Tódor hercegé lett a város a várral együtt, aki ruténeket telepített le. 1429-ben Zsigmond király Pálóczy György esztergomi érseket és testvéreit tette meg a vidék uraivá, akik egészen 1526-ig voltak tulajdonosai. 1482-ben építtette Pálóczy Imre a plébá-niatemplomot, ami leégett és 1770-ben Trautsohn János Vilmos herceg kezdte meg újjáépíttetését, de halála miatt a kincstár fejezte be. 1534-ben már Perényi Péteré a vár, aki kassai építőmunkásokkal erősíttette meg, de 1558-ban Telekessy Imre leromboltatja. 1566-ban a törökök pedig a várost gyújtották fel.

A magyarországi protestantizmus terjedése Újhelyt is hamar elérte. Luther Márton tanait Siklósi Mihály kezdte hirdetni, akit Szilvássy Mihály, Batizi András, Dévai Mátyás követett. 1608-tól lett Lórántffy-birtok, majd 1616-tól I. Rákóczi Györgyé, aki feleségül vette Lórántffy Zsuzsánnát. 1660-ban örökölte Báthory Zsófia és II. Rákóczi Ferenc. Innen indult 1697-ben az ún. hegyaljai felkelés, ami előkészítette a Rákóczi-féle sza-badságharcot. II. Rákóczi Ferenc szerette és fejlesztette a várost. Ekkor épült a Palotás utca testőrei számára, ezzel is bővítve Újhelyt. 1711 után Patak és Újhely mint elkobzott birtok Trautsohn osztrák hercegé lett, aki - mint fentebb említettük - leégett plébániatemplomot újjáépíttette. Ez a templom katolikus, majd a reformáció terjedésekor evangélikus, végül 1714-től végleg visszakerült a katolikus egyházhoz.

A város fejlődését nagyban meghatározták a nemesi kúriák. Bennük találjuk meg azt a szellemi és gazdasági erőt, amely e vidéket és a várost felvirágoztatta. Néhány nevet és családot kell megemlítenünk: Gyarmati Bíró Miklós, Pálóczy Menyhért, Fáy Anna, Kazinczy Péter, a Lónyay-, a Bessenyei- és a Bornemissza-család. 1756-tól vármegyeszékhely. Barokk stílusú, emeletes vármegye-házának vastag falai között gyakran mondott beszédet Kossuth Lajos. 1789-ben épült gimnáziuma, ahol 1810-től 1816-ig tanult Kossuth is.

A város többször leégett, utoljára 1830-ban. Ez után épültek főutcáján az emeletes házak. 1864-ben megalakult a Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár, 1869-ben a Kereskedelmi és Hitel-bank, 1872-ben a Polgári Takarékpénztár. A vármegyeháza 1930-ban levéltárral és muzeális résszel bővült. A levéltár iratanyagát Kazinczy Ferenc rendezte, Kossuth Lajos önkéntes tűzoltóságot szervezett és megalapította a Zemplén megyei Kaszinót. A városban 1894-től dohánygyár, téglagyár és MÁV gépjavító műhely működik.

A századfordulón megépült a Szerencs-Sátoraljaújhely-Kassa vasútvonal, utána az Újhely-Csap vonal, amely kereskedelmi- és vasúti csomó-ponttá tette a várost. A Károlyi grófok kezdeményezésére 1924-ben meg-épült a város főutcáján áthaladó kisvasút, amelyet 1980-ban párthatározattal megszüntettek. Az I. világ-háború éveiben már 25000 lakosú település és itt van az ország legnagyobb borpiaca. A tragikus trianoni békeszerződés megtörte a fejlődést. A megye 70%-át, a lakosság 60%-át csatolták Csehszlovákiához. Ennek ellenére 1950-ig megyeszékhely volt.

Műemlék épületek

Városháza és a Zemplén Levéltár
Sátoraljaújhely, Kossuth tér 5.

A barokk stílusú egykori vármegyeháza alapkövét 1754-ben rakták le. Tervezője Sylvester Aprilis, olasz építész volt. Zemplén vármegye tisztikara 1768-ban vette használatba az épületet. Északi szárnyának emeletén 1772-ben a Szirmay Antal történetíró által kialakított Zemplén Vármegye Levéltára (mai nevén Kazinczy Ferenc Levéltár) kapott helyet. 1776-ban készült el a faragott fa polc-sor, amely az egész falfelületet kitölti. ma is a levéltár féltve őrzött berendezéséhez tartozik.

A vármegyeháza bővítésére többször készült terv, de jelentősebb átalakításra csak 1832-ben került sor. A levéltárat 1839-ben bővítették. A levéltár fekete viaszosvászon polctakarói 1873-ban készültek, Szirmay Antal főlevéltárnok javaslatára. A kiváló szakember mellett több más jeles személy is dolgozott a vármegye archívumának rendezésén. Legnevesebb Kazinczy Ferenc, aki a 1815-1831 között tevékenykedett itt a "vármegye napibéreseként". A megyeháza műemléki felújítására 1966-1974 között került sor.

Az utcavonalon szabadon álló, U alaprajzú megyeháza épülete egyemeletes. Főhomlokzatát középütt oromzatos, két szélén kontyolt tetős rizalitok tagolják. Az emeleten sávokkal keretelt tükrökben elhelyezkedő kő- illetve vakolatkeretes ablakok a földszinten egyenes, az emeleten szegmensíves záródásúak. A középrizalitban a díszterem három magas ablaka félkörívvel zárul, fölöttük gazdag szemöldökpárkány. Az udvari homlokzatok árkádosak. Az oszlopokkal háromhajósra osztott, boltozott kapualj végében, kétoldalt indulnak az emeletre vezető lépcsőházak. A tekintélyes méretű épületben 1950 óta városi tanács, 1999-től a városi önkormányzat székel.

Kazinczy Ferenc Múzeum
Sátoraljaújhely, Dózsa György út 11.

1827-ben - mint ez a kapuzat záradékán is olvasható - Sennyei Károly építtette. 1834-től a Zempléni Kaszinó otthona volt. 1950-ig városházának használták, majd szlovák tanítási nyelvű általános iskola volt benne az 1980-as évek közepéig. A zárt sorú beépítésű, egyemeletes saroképület eredetileg téglalap alaprajzú volt. 1894-ben a klasszicista épületet városháza céljára, eklektikus stílusban erősen átalakították, és így vált zárt, belső udvarossá. Részben alápincézett, a pince és a földszinti helyiségek boltozottak. Az udvari homlokzatok függőfolyosósak. A kilenctengelyes utcai főhomlokzat középtengelyét a bejárati kapu előtti portikuszszerű, két toszkán oszlopon nyugvó erkélyépítmény és a főpárkány fölötti timpanonos attika hangsúlyozza. A homlokzatot körbefutó övpárkányzat, valamint a keretelt ablakok könyöklő- és szemöldökpárkánya tagolja, és ezeket kötény- és oromdísz gazdagítja.  1990-től ad otthont a zempléni Kazinczy Ferenc Múzeumnak.

Waldbott-kastély
Sátoraljaújhely
Széchenyi István tér 10.

A XVIII. században épült, barokk stílusban. Szirmay Antal építtette, majd a XIX. század második felében a báró Waldbott család tulajdonába került. Domboldalban épült, így az utcai hosszanti homlokzati oldalon kétszintes, míg a kerti nyugati oldalon földszintes. Az utca vonalán szabadon álló, téglalap alaprajzú, mandzárdtetős, háromablakos középrizalittal. A főhomlokzaton tagozott osztópárkány, díszes főpárkány. Az alagsori négyzetes ablakok kőkeretelésűek, a felső ablakok mellvédje ugyancsak kőből készült, míg a többi részen vakolatból alakították ki a kereteket. Az alsó szint dongaboltozatát e század elején átépítették, porosz-süvegboltozatra. A lakószinten a szobák teknőboltozatosak, a középrizalit mögötti nagyteremben ma már síkfödém van, párkánnyal. A nagyteremben lemázolt kőkeretes kandalló áll. Említésre méltó a régi (kőfedlapos, pilléres megoldású) védett kerítés. Az épületben jelenleg öregek Napközi Otthona működik.

Forrás: Városi Önkormányzat