Prága a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. A város a Moldva (Vltava) két partján fekszik, Közép-Csehországban. Prága a világ egyik legszebb városa, gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította.

Története

A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. I. e. 200 körül a mai város déli részén kelta település volt, őket a germán betelepülők szorították ki. A szláv népcsoportok a 4. században jelentek meg a térségben, akik folyamatosan kiszorították, beolvasztották a mai Csehország területén is jelenlevő avarokat.

Prága kialakulása

Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibrahim ibn Ya'qub zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett – vagy mindennek köszönhetően – a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.

Vyšehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított Hradzsin vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Sobešlav fejedelem kezdte meg, mely aztán századokon át folytatódott. Ekkor kezdődött meg a királyi palota és a Szent György bazilika építése is. Az első állandó hidat a Moldván II. Ulászló király építtette, mely feleségéről Juditról lett elnevezve. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.

1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik városrészeként. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak köszönhető, IV. Károlynak, aki 1346-tól kezdve egyszerre volt cseh király és német-római császár. Kora egyik legműveltebb uralkodójaként, a párizsi egyetem diákjaként Prága szellemi központtá való kiépítését tűzte ki célul: 1348-ban létrehozta Közép-Európa első egyetemét. A város uralkodása alatt a Német-római Birodalom fővárosává vált, vallási központ lett, népesség és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), s a Petřín oldala is folyamatosan beépült. A település Európa harmadik legnagyobb városává vált.

IV. Károly halálának évében, 1378-ban történt meg a nagy egyházszakadás. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. John Wycliffe angol teológus tanait Károly leánya, Anna hozta magával az országba, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett. Az új nézeteket Husz János, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora is osztotta, és 1402-től kezdve folyamatosan terjesztette igéit, mely szerint az egyháznak vissza kell térnie a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, szét kell osztania a felgyülemlett vagyont és vissza kell adnia a Szentírás eredeti szövegét megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.

1415-ben Husz Zsigmond császártól kapott védlevéllel Konstanzba indult, annak reményében, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult, Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehország területén villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, mely a városházi tanácsnokok ablakon át történő kihajigálásában, az első prágai defenesztrációban csúcsosodott ki. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével összeütköztek a Luxemburgi Zsigmond által vezetett keresztes seregekkel, s Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították a husziták megerősített várost, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott el, mely alatt a császári fél többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban Podjebrád György került trónra, aki a huszitákhoz húzott, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra, mely a 400 éves Habsburg-uralom kezdetét jelentette.

A város a Habsburg uralom alatt

A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét, II. Rudolf és II. Mátyás itt rendezte be uralkodói székhelyét. A város az uralkodók művészetpártolásának köszönhetően a tudományos és művészeti élet virágzott, itt dolgozott Kepler és Tycho Brahe és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, s a még I. Ferdinándnak köszönhetően behívott jezsuiták révén a vallási élet is pezsgett.

A jezsuitáknak a központjukból, az általuk alapított Klementínumból irányított, az ellenreformáció tanaira épülő elveik a városban folyamatosan terjedni kezdtek, s egyre inkább feszegették a Habsburg Birodalmon belüli vallási ellentéteket. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki, melynek során a helytartókat titkárostul kihajították a vár ablakán. E tett a második defenesztrációként vonult be a történelembe, s kiváltó oka lett a harmincéves háborúnak, melynek során Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei fényes győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břenov városrész), a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az óvárosi téren lefejeztek. A város az elkövetkező években többször idegen megszállás alá került: 1631-ben szász, 1648-ban svéd seregek foglalták el.

1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták vissza. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, onnan gyakorolták a hatalmat. A protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a hazai kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Ennek ellenére az ellenreformáció győzelmet aratott: a jezsuiták folyamatosan terjeszkedtek, 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, melynek helyén a 18. század évtizedeiben felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. A jezsuiták 1773-ig, rendük feloszlatásáig a prágai vallási élet legmeghatározóbb szereplői voltak.

A Habsburg elnyomás bénítóan hatott a cseh nép nemzeti törekvéseire. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, barokk ékkővé tették, melyben közrejátszott a városban 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek megépítéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladva a hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor történt meg a Hradzsin és a Loreta rekonstrukciója, új templomok, parkok épültek, barokk szobrok kerültek a Károly hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn, és Beethoven, Mozart pedig többször visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.

1784-ben II. József az addig önálló 4 városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyhez 1850-ben Josefovot, a zsidó negyedet is hozzácsatolták,közigazgatásilag is megalkotva ezzel a mai Prágát. Az ipari forradalom Prágára is jelentős hatással volt, sorra tárták fel környékén a szénbányákat, építették a vasgyárakat. Karlín, az 1817-ben alapított prágai ipari elővárosa húsz évvel később már 100 000 lakosú volt. Az első vasútvonal 1842-ben épült meg.

A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh nemzetiségű, s a meghatározó pozíciókban kivétel nélkül németek ültek, az utcák német neveket viseltek. Ennek hatására 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, mely az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében folyamatosan nőtt. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.

Prága a 20. században

1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.

Prága, az ekkor még soknemzetiségű város 1938-ban német megszállás alá került, s ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosságának 90%-a halt meg valamelyik megsemmisítő táborban. A háború után a pár évtizede még többségben levő németek Németországba települtek, a város fokozatosan egynemzetiségűvé lett. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.

A háború után a többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, melyet az 1948-as választásokon alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán, feltehetően kilökték az ablakon. Az elkövetkező években fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totaliárus rendszer, melyben a szovjet vezetőt a Letnán épített 45 méter magas szoborral tisztelték meg, egészen 1962-ig, az emlékmű elbontásáig.

1968 januárjában leváltották Antonin Novotny pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai Tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) bevonultak Prágába.

Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajic követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta 77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki Egyezményben megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.

1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodnínál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.

A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.

Prága közlekedése

Tömegközlekedés
Prága tömegközlekedésének gerincét az egymást a belvárosban metsző három metróvonal, valamint 25 villamosvonal képezi. Mindezen túl mintegy 200 autóbuszjárat hálózza be a várost, a Petřín-hegyre pedig sikló visz fel. A vonalakat egy nagy cég, a Dopravní Podni hl. m. Praha üzemelteti. Az 1990-es években bevezetett tarifaközösségnek köszönhetően a helyi és az elővárosi forgalmat lebonyolító járatokra (így az elővárosi autóbuszokra és a vonatokra is) is egységes díjszabás érvényes.
A jegyrendszer időalapú: a jegyek korlátozott ideig érvényesek, ám az érvényesség ideje alatt megfelelő jegy vásárlása esetén korlátlan átszállásra jogosítanak. Az időalapú rendszernek köszönhetően a bérlet jellegű (napi-, heti-, havi-, illetve egyéb, hosszabb időtartamra szóló jegyek) érvényessége a jegykezelés pillanatától kezdődik, s pontosan a bérlet típusának megfelelő ideig használható, azaz 24, 72, 168 óráig stb. A jegyrendszer bármely eleme használható az elővárosi járatokon is, ezenfelül kialakításuk elősegíti a P+R rendszer használatát.
A prágai metró három vonala a szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a belváros területén háromszöget kialakítva metszi egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek, érintve a legtöbb, turisztikai szempontból fontos helyet, továbbá a vasúti pályaudvarokat és a központi autóbusz-pályaudvart is. Az első metróvonal átadására 1974-ben került sor, azóta a hálózat folyamatosan bővül, mai hossza több mint 50 kilométer. A C vonal jelenleg is épül, a távlati fejlesztések között pedig szerepel a repülőtérre vezető vonalszakasz, valamint a negyedik metróvonal építésének megkezdése is. Az elmúlt években a szovjet típusú szerelvények cseréje is megkezdődött, korszerű, csendes járművekkel fokozva a metró komfortját.
A villamoshálózat 133 kilométer hosszú, viszonylatai túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A villamoshálózatot – bár a metróhálózat kiépülése miatt kiterjedése csökkent valamelyest – ma ismét intenzíven fejlesztik, törekedve az új vonalak egyedi építészeti kialakítására is.
A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, az öt, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.

Közúti közlekedés
Prága a városba vezető sugárirányú utaknak köszönhetően Csehország minden pontjáról könnyen megközelíthető. Autópálya köti össze Brnon keresztül Szlovákiával és Olomouccal, valamint Plzeňen át Németországgal. Mindezen túlmenően a várost több, részben elkészült gyorsforgalmi út köti össze a fontosabb cseh városokkal, melyek végleges kiépítése újabb nemzetközi kapcsolatokat biztosít majd számára. A város belső területeinek tehermentesítésére az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően nagyrészt elkészült a belső városi körgyűrű, de várhatón a közeljövőben elkezdődik a külső körgyűrű teljes kiépítése is. Az utak egy része Prága domborzati viszonyai miatt alagútban halad, melyek közül az 1998-ban átadott Strahovský alagút a leghosszabb, mintegy két kilométeres hosszával.
A történelmi városrészekben levő utcák egy része sétálóutca, vagy csak korlátozott mértékben engedélyezett a közúti forgalom részére.

Vasúti közlekedés
Prága főpályaudvara (Hlavní nádraží) az Óvárostól keletre, a C metró vonalán helyezkedik el, kiindulópontként szolgálva a nemzetközi és belföldi távolsági vonatok jelentős hányadának. A Budapestről érkező vonatok egy része ide, míg másik részük Holesovice állomásra érkezik. A belföldi vasúti közlekedésben fontos szerepet tölt be még a Főpályaudvartól északra elhelyezkedő Masarykovo pályaudvar, valamint a B metró vonalán található Smichov-i állomás.

Légi közlekedés
Prága Ruzyně városrészben elhelyezkedő reptere a 90-es évek végétől kezdve regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a fapados járatok is, melyek a jelenlevő 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba biztosítanak kedvező árú eljutási lehetőséget.
A repülőtér jelenleg csak közúton közelíthető meg, a távlati tervekben szerepel az A metróvonal repülőtéri meghosszabbítása.

Nevezetességek

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. 1992 óta Prága történelmi belvárosa a Világörökség része.

Óváros (Staré Město)
Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piac-udvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.

Josefov
Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában, a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klaus-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza (1570 k.) vagy Radnice, Régi zsidótemető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugati irányban a Szent Ágnes-kolostor.

Újváros (Nové Město)
A IV. Károly által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból a Nemzeti Múzeum palotaszerű épülettömbje. Jeles emléke még e városrésznek a Reprezentációs ház, a Nemzeti Színház és az Újvárosi Városháza. Figyelemre méltó modern alkotás Frank Gehry Fred and Ginger becenévvel illetett üvegpalotája a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyének közelében.

Hradzsin-negyed (Hradčany)
A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal. A vár kertek sorával egészül ki.

Kisoldal (Malá Strana)
Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrész, ahová a Károly hídon át juthatunk el a legkönnyebben. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonal mentén alakultak ki. Itt áll a két prágai Szent Miklós-templom egyike, a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota, s itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, az olasz követség pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A kisoldali Petřin-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel, itt áll az Éhségfal, a Csillagvizsgáló és egy kilátó.

Vyšehrad és az elővárosok

Kulturális élet

Prága tradicionálisan Európa egyik fontos kulturális központja. A város több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, ezenfelül a város utcai kulturális élete is kiemelkedő, pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják a nagyérdeműt.

A rendezvények közül kiemelkedő szerepet játszik a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál, valamint az ősszel megrendezett Dzsesszfesztivál.

Felsőoktatási intézmények

A város 8 egyetemmel és főiskolával rendelkezik, beleértve Kelet-közép-Európa legrégebbi egyetemét is:
Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ben alapítva
Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠUP), 1885-ben alapítva
Kémiai Technológia Intézet (VŠCHT), 1920-ban alapítva
Előadóművészati Akadémia (AMU), 1945-ben alapítva
Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ben alapítva
Közgazdasági Egyetem (VŠE), 1953-ban alapítva

Forrás: Wikipedia