Peru

Peru Dél-Amerika harmadiklegnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa.Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília ésBolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 kmhosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan azInka Birodalom központja volt.

Történelem

Sajnos konkrét időpont nem ismert arra vonatkozóan,hogy az Ázsiából a Bering-szoroson átérkező első embercsoportok mikor érték elDél-Amerika északnyugati területeit. AzAyacuchoban, a Pichimachay-barlangban talált állatieredetű csontok és kőeszközök vizsgálataalapján időszámításunk előtt 18-14 000körül lehetett. Kézenfekvőnek tűnik ez az időszak,hiszen a jégkorszak idején a tengerek szintje akár100 méterrel is alacsonyabb lehetett, így – avándorló állatokat követve – a jéggelborított Bering-földhídon át lehetett kelniaz amerikai kontinensre.

Archaikus - Prekeramikus korszak

(kb. i. e. 10 000 - i. e. 1800)

A jégkorszak végén rengeteg állatkihalt, a mai sivatagos tengerpart helyén pedig dúsfüvű rétek terültek el. Ilyen környezetfogadta az észak felől érkező legelső peruitelepeseket, akik ehhez igazodva alakították kizsákmányoló és gyűjtögetőéletmódjukat. Kisebb állatokra vadásztak,illetve csont- és növényi eredetű eszközeikkela tengerből nyerték táplálékukat.

Történelem

Sajnos konkrét időpont nem ismert arra vonatkozóan,hogy az Ázsiából a Bering-szoroson átérkező első embercsoportok mikor érték elDél-Amerika északnyugati területeit. AzAyacuchoban, a Pichimachay-barlangban talált állatieredetű csontok és kőeszközök vizsgálataalapján időszámításunk előtt 18-14 000körül lehetett. Kézenfekvőnek tűnik ez az időszak,hiszen a jégkorszak idején a tengerek szintje akár100 méterrel is alacsonyabb lehetett, így – avándorló állatokat követve – a jéggelborított Bering-földhídon át lehetett kelniaz amerikai kontinensre.

Időszámításunk előtt 6-4000 körülaz Andok lakói megkezdték a láma, az alpaka, atengerimalac és a pézsmakacsa háziasítását,valamint a növénytermesztést. A telepesekburgonyát, babot, tökféléket, kukoricát,paprikát, paradicsomot, uborkát, avokádót,földimogyorót és dinnyét termesztettek,majd i. e. 2500 körül népszerűvé válta gyapot. A gyapot a szőttesek egyik legfontosabb alapanyaga lett, aszövés pedig az egyik legfontosabb művészikifejezési formává vált a peruicivilizációk körében.

A földművelés fejlődését és alakosság számának növekedéséti. e. 2700 és 2200 között követte az elsőszertartási és egyéb közösségiépületek megjelenése. Kőből és naponszárított vályogtéglából,főként a partvidéken építkeztek.

Kezdeti korszak

(kb. i. e. 1800 - 800)

Az agyagművesség egy új korszak kezdetétjelzi. A fazekasság eljutott az egyszerű, dísztelenagyagmunkáktól a színes, minőségikerámiákig. A partvidéki településközpontokszertartási központokká alakultak, ahol a papielit áldozatokat mutatott be.

Ebben a korszakban kezdték meg az öntözőcsatorna-hálózatkiépítését, amelynek segítségévela termesztett növények a táplálkozásbanmeghatározó szerephez jutottak. A halászat ésa szövés is nagy változásokon mentkeresztül. A hegyekbe húzódó csoportoknáli. e. 900 körül megjelent a teraszos földművelés.

Korai horizont

(kb. i. e. 800 - 200)

A kezdeti korszak és a spanyol hódításközött eltelt idő három – régészetiértelemben vett – horizontra, valamint kétúgynevezett átmeneti korszakra tagolható. Ahorizontok a földrajzi terület – Középső-Andok– egységesülését, míg az átmenetikorszakok a kisebb, helyi kultúrákat taglalják.

A korai horizont korszakot Chavín-horizontnak is nevezik,amely név i. e. 1200-tól eredeztethető. Chavínde Huántar volt az i. e. 800 - i. e. 200 között azAndok egész világának a vallási éshatalmi központja.

A Chavín-korszakban jelentős előrelépésmutatható ki a kézműves technológiában.A fazekasok díszes ábrákat véstek azedények felületére, a fémművességbenmegjelent a forrasztás, a domborítás, valamintaz arany-ezüst ötvözése. A spanyol hódításelőtti Dél-Amerika legpompásabb szőttesei e korszakvégéhez köthetők. A szőtteseket milliónyiapró figurával és geometriai motívumokkaldíszítették.

A Chavín-korszak az északi Sechura-sivatagtóla déli Nazcáig, a hegyvidéken PacopampátólHuancavelicáig volt jellemző.

Ugyanebben a korszakban a Déli-Andokban, a Titicaca-tómedencéjének északi részén Pucaráközponttal jött létre a Pucará-kultúra,amely északon Cuzcóig, dél felé pedig amai Bolíviáig éreztette hatását.

Pucarában hat monumentális épületcsoportáll: lépcsős piramis, lesüllyesztett, kicsitemplomokkal és falak, amelyek nagy temetkezésihalmokat és tömbből faragott oltárokat vesznekkörül.

A Titicaca-tó déli medencéjében, a maiBolívia területén a Chiripa-kultúravirágzott. Központjának négyszögleteselrendezésű építményei egylesüllyesztett tér körül emelkedtek,előrevetítve egy új szertartási építészetistílus kialakulását.

Korai átmeneti korszak

(kb. i. e. 200 - i. sz. 600)

A Chavín de Huántar vezette egységfelbomlott, s ezt követően helyi kultúrák nyertekteret az ősi Peruban.

Északon Piura és Lambayeque között aVicús-kultúra, amely elsősorban 15 méteresmélységet is elérő sírjairól ésa bennük talált negatív festésű,állatalakos kerámiákról, valamint rézből,arzénes bronzból vagy a réz és aranyötvözetéből készült tárgyakrólismert.

A Chicama, Moche, Nepeña és Lambayeque folyókvölgyében élőkhöz köthető aSalinar-kultúra, mely az embereket, állatokat ésépületmodelleket formázó kerámiáirólés fémtárgyairól ismert.

A Salinar-kultúra helyén idővel kialakult aMoche-kultúra (kb. i. e. 100 - i. u. 800), amely tetszetőskerámiáiról és ötvösművészetérőlismert. Legfontosabb vallási épületeiket, aNaptemplomot és Holdtemplomot a mai Trujillo közelébenemelték.

A déli tengerparton a Paracas-kultúra emelkedett ki,amely a legkifinomultabb technikával készülttextíliái révén vált híressé.Paracasban szokás volt a halottak mumifikálása.

A Paracas-kultúrából i. e. 200 körülbontakozott ki a Nazca-kultúra, amelynek fénykoranagyjából egybeesett a Moche-kultúráéval.Kiváló szőttesek készültek, későbba fazekasság vette át a vezetést, s többtechnológiai újítás is született. Akerámiákra már égetés utánvitték fel a fehér, narancs, vörös, barna ésfekete színeket. A Nazca-kultúra legismertebb hagyatékaa rejtélyes geoglifák vonalrendszere .

További jelentősebb kultúrkörök: Recuay-,Lima-, Pucará-, Huari- és Tiahuanaco-civilizáció.

Középső horizont

(kb. i. sz. 600 - 1000)

A 6. század közepétől az addig virágzókicsiny „főnökségek” kénytelenek voltakalávetni magukat két nagy, egységesítésretörekvő hatalomnak. A két hatalmi központ Huari(Wari) és Tiahuanaco (Tiwanaku) volt.

A Tiwanaku Birodalom a Titicaca-tó bolíviai oldalánaz 1. századtól benépesülő, majd a 700-asévekig városias településsénövekedett. Kulturális és vallási hatásavolt jelentős. Hatalmának a harcos ajmara vagy koljacsoportok vetettek véget.

A Wari Birodalom központja Tiwanakutól mintegy 700km-re északnyugatra helyezkedett el. Katonai erejérőlvolt híres. A birodalom túlzott növekedésiüteme azt váltotta ki, hogy időszámításunkszerint 1000 táján a városokat elhagytáklakóik.

A korszak legfontosabb újítása az igazivárosok kialakítása volt. Ragyogó színűedények, kerámiaszobrok, tollakkal átszőtttextíliák, ötvösremekek ésféldrágakő-faragások jellemzik még akort.

Késői átmeneti korszak

(kb. i. sz. 1000 - 1450)

A Wari Birodalom hatalma jóval az ezredforduló előttmegroppant, s új kultúra, a Sicán (Lambayeque)lépett a Moche-kultúra helyére. FővárosaBatán Grande volt. A Sicán-kultúra 900 tájánjutott el fejlődése csúcsára. Ebben az időbenemelték monumentális épületeiket, ástaknagy sírkamrákat, használták széleskörben a rézből arzénnal ötvözöttbronzot és teremtettek kereskedelmi kapcsolatokat az ecuadoripartvidékkel. 1050 és 1100 között BatánGrande elpusztult, s a hatalmi központ Túcume lett. 1375és 1400 között a Sicán-terület a ChimuKirályság uralma alá került, melynekszékhelye Chan-Chan-ban kapott helyet. Chan-Chan kilenc,fallal körülvett városrészből állt,melyek mindegyikében templomok, víztárolókés lakóházak sorakoztak egymás mellett. Akirályság 1375 után magába olvasztotta aSicán-kultúrát. A kultúrafémművességéről, réz, arzén-bronz,ezüst és arany használatáról volthíres. Az agyagművesség továbbvitte aMoche-kultúra gömbformáját és akengyel alakú kiöntőcsövét, a formákés színek változatossága azonban eltűnt.

A korszak további kultúrái: amazóniaicsacsapoják, tengerparti csankajok és ika-csincsák,a Titicaca-tó mellett temetkezési tornyokat emelőkolják, illetve az andesi csankák és inkák.

Késői horizont

(kb. i. sz. 1450 - 1532)

Az inkák néven közismertté váltnépcsoportok a 14. században kezdtek meghatározóerővé válni Cuzco környékén.

Az Inka címet viselő első hét királynévsora:

• Manco Cápac/Manko Kapak

• Sinci Roca/Szincsi Roka

• Lloque Yupanqui/Joki Jupanki

• Mayta Cápac/Majta Kapak

• Cápac Yupanqui/Kapak Jupanki

• Inca Roca/Inka Roka

• Yahuar Huacac/Jahuar Huakak

A 15. század elejéig az inkák elégedettekvoltak területükkel, de a csankák szemet vetettekrá. A nyolcadik inka király, Viracocha Inca/VirakocsaInka idején betörő ellenség közel állta terület elfoglalásához, amikor Pachacutec IncaYupanqui/Pacsakutik Inka Jupanki (uralkodott: 1438-1471) elhárítottaa csankák fenyegető támadását.Átszervezte az uralma alatt álló területetés megkezdte hódításait, amelyet fia ésutóda Túpac Inka Yupanqui/Tupak Inka Jupanki(uralkodott: 1471-1493) teljesített ki és unokájaHuayna Cápac/Huajna Kapak (uralkodott: 1493-1525/7) zártle.

A birodalom élén a Nap fiának tekintett,abszolút hatalommal bíró Sapa Inka állt.Hatalma csúcsán minden idők leghatalmasabb indiánbirodalma, a kb. 1 millió km² kiterjedésű, aminimum 3 millió lakosú Inka Birodalom (Tahuantinszuju,a „Négy Világtáj”) országa állt.A mai kolumbiai-ecuadori határtól a chilei Santiagóigterjedt. Nyugati határa a Csendes-óceánnál,a keleti az Andok keleti oldalának 1000 méteresmagasságában húzódott. Területéta főváros, Cuzco főteréről kiinduló négyfőútvonal által meghatározott négy nagyegységre osztották:

• Északnyugaton Chinchaysuyu

• Északkeleten Antisuyu

• Délnyugaton Cuntisuyu

• Délkeleten Collasuyu

Huajna Kapak – az északi hódításokés felkelések miatt – udvarházátQuitóba (a mai Ecuador fővárosa) helyezte át,ahol a Cuzcóban maradt Huaszkár utánmegszületett Atahualpa nevű fia is. Az apa a birodalmat kétrészre osztva az északi országrésztAtahualpának, míg a délit Huaszkárnakhagyta örökül, mielőtt az európaiak általbehurcolt himlőtől elhalálozott. Atahualpa tudhatta magamögött a hadsereget, Huaszkár pedig a papságot.Huajna Kapak halála után a két fia köztiellentétek polgárháborúra csaptak át,amely épp kapóra jött a spanyol hódítóknak.

Spanyol hódítás

• 1492 - 1518 eseményei

Kolumbusz Kristóf hajói 1492 és 1518 közötthorgonyt vetnek Hispaniola, Jamaica, Kuba, Santo Domingo ésPuerto Rico területén, így megszületnek azelső gyarmattelepek.

• 1519 - 1525 eseményei

Hernán Cortés leigázza az aztékok ésa maják országait, amellyel megnyitja az utat aszárazföldön Dél-Amerika felé.

• 1522 eseményei

Pascual de Andagoya Panamából három hajóvalexpedíciót vezet a mai Kolumbia területéntalálható San Juan folyóig.

• 1524 - 1528 eseményei

Andagoya három hajójával útrakelveFrancisco Pizarro (1476 - 1541), Panama kormányzója,valamint alvezére Diego de Almagro (1479 - 1538) és egypap, Hernando de Luque 1524-ben meglátja Dél-Amerikacsendes-óceáni partjait, de ez a felfedezőútjuksikertelen volt.

1526. végén ismét megpróbálkoztak,de ezúttal a San Juan folyónál szétváltakútjaik. Almagro visszatért Panamába erősítésért,Pizarro letáborozott, az expedíció kalauzaBartolomé Ruiz továbbhajózott dél felé,így elsőként keresztezte az Egyenlítőt aCsendes-óceánon, valamint elsőként kerültkapcsolatba az Inka Birodalommal, amikor egy hajóvaltalálkozott. Visszafordult és felvette Pizarrocsapatát, majd az ecuadori partok előtti Gallo-szigetenletáboroztak. A spanyolok egy része a visszatérésmellett döntött, de Pizarro tizenhárom társávaltovábbment a Guayaquili-öbölbe, ahonnan előszörpillantottak meg egy inka várost, Tumbest. A Santa folyóighajóztak, ahonnan lámát, fémedényeket,szőtteseket és agyagedényeket vittek Panamába.

Pizarro 1528 nyarán Spanyolországba hajózott,hogy uralkodói jóváhagyást nyerjenterveihez, hogy az Inka Birodalmat leigázza. 1529. július26-án Toledoban megszületett a szerződés, amelyszerint Pizarrot az uralkodó felhatalmazta Peru felfedezéséreés meghódítására, valamintkinevezte Peru kormányzójává ésfőkapitányává.

• 1530 - 1533 eseményei

Pizarro 1530. december 27-én Panamából indultharmadik útjára, s a mai Ecuador területén,a Guayaquili-öbölben található Puná-szigetenpartraszállt katonáival. 1532 áprilisábanTumbesnél Peru földjére léptek, majdszeptemberében San Miguel de Piurában támaszpontottalapítottak, de ezt követően továbbindultak.1532. november 15-én megérkezett Cajamarcába,ahol Atahualpa udvara volt. 1533. július 26-ánFrancisco Pizarro máglya általi halálra ítélteAtahualpát. 1533. augusztus elején megkoronáztákTúpac Huallpát, Huayna Capac harmadik fiát, de ő1533. októberében meghalt. Ezt követően Pizarroelindult a főváros, Cuzco felé, amelyet 1533. november15-én ért el. A trónra ültette Huaszkárféltestvérét, Manko Inkát, de a hatalmatspanyol kézben tartotta.

A spanyol uralom

1535 eseményei

1535. január 18-án Pizarro a tengerpartonmegalapította Limát azzal a céllal, hogy újfővárost építsen.

1535 - 1544 eseményei

Miután Manko Inka ráébredt, hogy csakbáburalkodó, sereget toborzott és megtámadtaa spanyolokat, de vesztére a hódítókoldalára állt a szerencse. Manko Inka előszörOllantaytambóban, majd Vilcabamba-hegységben keresettmenedéket, s ott is hunyt el 1544-ben.

Pizarro 1538. július 8-án megölette hadvezérétAlmagrót, majd Almagró hívei 1541. június26-án megölték Pizarrót.

Koloniális (gyarmati) korszak

1543-ban megszületik a Peru Alkirályság.

A korszakban három alapvető társadalmi osztályvolt, élén az alkirállyal, akit Spanyolországbólküldtek és 4 - 6 évig uralkodott:

1. Félszigetiek - az alkirályság területén élő spanyolok.

2. Kreolok - olyan spanyolok, akik már a gyarmaton születtek.

3. őslakók és meszticek - a gyarmatosítók által élükön hagyott vezetőkkel (curacákkal). A meszticek a spanyolok és az őslakók keveredéséből jöttek létre.

Az indián és mesztic lakosság elnyomásaa gyarmati korszak legnagyobb indiánfelkeléséhezvezetett. A felkelés 1780-ban volt és II. Tupak Amaruvezette. Az indiánok 1780. november 18-án a sangararáicsatában legyőzték a spanyol sereget, de 1781januárjában Cuzcot sikertelenül vettékostrom alá, majd április 6-án a spanyolokmegsemmisítő vereséget mértek felkelőkre és1781. július 18-án II. Tupac Amarut és családjátCuzco főterén kivégezték.

Ezt követően még volt néhány kisebbfelkelés az indiánok részéről, de aspanyolok 1783-ra teljesen felszámolták a gyarmataikonkitört felkeléseket.

Földrajz

Peru Dél-Amerika nyugati részén található,az Egyenlítőtől a déli szélesség 18°-áig húzódik.

Három egymástól meglehetősen jólelkülönülő tájra oszlik:

1. Parti síkság - Costa

2. Középső-Andok vonulata

3. Amazonas-medence

Parti síkság - Costa Verde

A Costa az ország területének 10,6%-át,azaz 136 300 km²-t foglal el. Egy "sivatagos" sáv,amely 3 080 km hosszú és 5-170 km széles.

A hideg észak felé húzódóHumboldt-áramlás miatt a partvidék kopár,sivatagos jellegű. Az egyhangú felszínből csakhelyenként emelkednek ki homokdűnék. Délebbre asíkság keskenyedik, de változatlanul szárazmarad. A szárazság mellett a Humboldt-áramlásazt is eredményezi, hogy az éghajlat itt lényegesenhűvösebb, mint földrajzi helyzetéből következőenlennie kellene.

Északon a Pariñas-foknál kezdődik, délenFöldünk legszárazabb sivatagában, azAtacamában folytatódik tovább, s fokozatosanbeleolvad az Andok nyugati, szárazabb lejtőibe. Nyugatihatára a Mar de Grau, a keleti a szárazföld 800 -1000 méteres magasságában húzódik.

Legszélesebb pontja a déli szélesség6°-a mentén az északi Sechurai-sivatagbantalálható, míg a legkeskenyebb délenArequipa tartományban, Punta Lobosnál. PiurátólIcáig és Arequipáig homokkal borítottsivatagos szakaszok foglalják el:

• Sechurai-sivatag: Piurától Chiclayoig északon,

• Pisco- és Ica-sivatag délen.

Paracastól a chilei határig a Cordillera de la Costaparti hegylánca húzódik.

A nyugati tengerparti síkságot (costa) a keletiAmazonas-medence alföldjétől (selva) az Andokhegyvonulata (sierra) választja el.

Forrás: Wikipedia.