Neszebar város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, az ókori Meszembria (görögül: Μεσημβρια, Meszimvria) helyén. A város műemlékekben gazdag ókori részét, amely egy félszigeten helyezkedik el, az UNESCO 1983-ban felvette a Világörökség listájára.

Története

A város helyén a Kr. e. 2. évezredben alapított trák Menebria település állt. Sztrabón szerint a város neve az alapító Menész + a várost jelentő trák bria szó összetételéből keletkezett. Menebriát megarai dór telepesek foglalták el a Kr. e. 6. század elején. Fontos központja volt a trákokkal folytatott közvetítő kereskedelemnek; hajói bejárták a Fekete-tengert és a Földközi-tengert, Egyiptomba is eljutottak. A városban a Kr. e. 5. századtól bronz és ezüst pénzérmeket vertek, a Kr. e. 3. századtól pedig aranypénzeket is.

Kr. e. 71-ben a város római uralom alá került, de megtarthatta kiváltságait, többek között a pénzverés jogát. A bizánci birodalomban 680-tól kezdve püspöki székhely volt. Birtoklásáért a bizánciak és a bolgárok több harcot vívtak. A második bolgár birodalom idején Iván Sándor cár alatt élénk fejlődésnek indult, ekkoriban 40 temploma volt. 1366-ban a VI. Amadeus szavojai gróf által vezetett keresztes lovagok hódították meg és visszaadták Bizáncnak.

A török uralom kezdete 1453-ban a város hanyatlásának kezdete is volt: az elnéptelenedett, kipusztított partvidéken ugyan még mindig kiváltságos helyzete volt, de ez már nem jelentett sokat. Az 1828-29-es orosz török háborúban az orosz hadsereg a tengerről ágyúzta a várost.

Miután Bulgária 1878-ban felszabadult a török uralom alól, Neszebar a Törökország fennhatósága alatt álló autonóm Kelet-Rumélia tartományhoz tartozott, majd 1885-ben került vissza a Bolgár Fejedelemséghez.

A 19. század végén Neszebar jelentéktelen halász- és szőlésztelepülés volt, a 20. század elején azonban tengeri üdülőhelyként ismént fejlődésnek indult. Ekkor épült az új városrész és restaurálták a történelmi óvárost.

Látnivalók
A félsziget bejáratánál levő, török korban épített szélmalom
4.-5. századi bizánci kapubástyák
Eleuszi Szúz Mária templomának romjai, 5.-6. század
Sztarata Mitropolija, régi püspöki templom, 5.-6. század
Keresztelő Szent János-templom, 10.-11. század
Szent István-templom, új püspöki templom, 10.-11. vagy 12.-13. század (az építési idő vitatott)
Pantokrátor-templom, 12.-14. század
Mihály- és Gábriel arkangyal-templom, 12.-14. század
Aleiturgétosz (fel nem szentelt) Szent János-templom, 14. század
Megváltó-templom, 17. század
Szent Paraszkeva-templom
Szent Tódor-templom, 18. század
Műemlék házak: Szkuliev-ház, Hadzsi-Tranosz-ház, Kjucsuk-ház, Csimbulev-ház, Vasziloglu-ház

Forrás: Wikipedia