A fővárostól délkeletre, az M0-ás autóút szomszédságában, az M5-ös autópálya mentén a mai Gyál város területe már a XIII. század végén lakott volt, erről egy 1293 augusztus 21-én kelt okirat is tanúskodik.

III. Endre király döntése alapján ekkor került az okmányra a helység neve, akkor Gayul-ként.

Harminc év múlva a budai német patríciusok vezetője, Werner bíró 80 ezüst márkáért adja el Gyalan Pest megyei birtokot Pousa fiai, Pós, András és Tamás pesti polgároknak. A terület több emberöltőn keresztül volt birtokviták tárgya, a Rákóczi szabadságharc bukása után került aztán a Károlyi grófok tulajdonába.

A XIX. század végén a terület felértékelődött, itt volt ugyanis a főváros felé az alföldi szarvasmarha felhajtás útvonalának egyik utolsó állomása. A hatalmas kiterjedésű homokvidék szőlőültetvénnyel való betelepítése a fejlődés következő szakasza. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az 1889-ben megépült vasútvonal a községen haladt át, s a település fejlődésére való tekintettel két vasúti megállót is kiépített itt a vasúttársaság.

A századforduló idején alig párszáz lakosú község a XX. század eleji parcellázások nyomán nőtt több ezresre. Gróf Károlyi László 1932-ben 334 holdat parcelláztatott fel, a dr. Dőri Ferenc féle és a Jálics Kálmán féle birtokból ugyancsak jelentős területeket osztottak fel. A három akciót a képviselő-testület összevonta, s kimondta: az új területekből "egy különálló község létesíttessék Gyál-pusztai központtal."

Az uradalmi cselédség mellett megjelentek a fővárosból kikívánkozó polgárok is. A jó levegő, a ligetes táj, strandfürdők, vendéglők, kulturális és sportesemények szolgáltak alapul az élénk polgári élet, a hangulatos község kialakulásához.

Bár az Alsónémeditől való önállósodás már 1935-től szerepelt a helyhatóság programjában, a háború közbeszólt, s csak annak befejezte után, 1944. december 27-iki első határozatában nyilvánította a települést a Nemzeti Bizottság önálló községgé. Ekkor már több mint háromezren lakták a községet, önálló postahivatala, távbeszélő- és vasútállomása volt.

A második világháborút követően, amikor a mezőgazdaság átalakítása következtében a népesség nagy része a fővárosi gyárakban talált munkát, Gyál lélekszáma is rohamosan emelkedett. A rendkívüli mértékű és ütemű betelepülés készületlenül érte a községet: az infrastrukturális hiányok felszámolása, a közösséggé formálódás nehézségei voltak napirenden a következő évtizedekben.

A hetvenes évektől kezdődően a foglalkoztatási lehetőségek jelentős bővülése jellemezte a nagyközségi rangot elért Gyált, ekkor vált meghatározóvá az ipari üzemek Budapestről történő kitelepülése. Ez jelentősen növelte Gyál térségi szerepét is. A térség dinamikus fejlődésének ma is szilárd alapját jelentik az akkor betelepült üzemek, bár időközben lényeges minőségi változások is megfigyelhetőek e területen.

A kilencvenes évek elejétől jelentek meg a nemzetgazdasági szinten is jelentős beruházások. Városunkban működik többek között a Mc Donald's - Magyarországon található 72 éttermének - exkluzív ellátó vállalata a Hungarorak Kft., a szintén Mc Donald's beszállító Eisberg Kft., az Autóker Gama Kereskedelmi Kft., a Fundy Kft. Napjainkban több száz vállalkozó és gazdasági társaság tevékenykedik az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatások széles körét kínálva.

Mára lényegében kiépült a vonzáskörzet lakosságát is kiszolgálni képes intézményhálózat: zeneiskola, szakközépiskola, szakosított orvosi rendelő, gyógyszertárak, térségi vízmű és csatornamű vállalat működik. Megnyílt a területi okmányiroda és gyámhivatal. A közbiztonság erősítését magasabb szintű rendőrőrs biztosítja.

Gyál fejlődésének jelentős állomása volt, amikor 1997. július elsején városi rangot kapott. Ezzel a nagyobb közösség is elismerte az itt élők munkáját, szorgalmát, pátriája iránti szeretetét.

Az önkormányzat mai vezetésének a polgárok által is megerősített programja olyan város kialakítását tűzte célul, amely a városi élet komfortja mellett teljes értékű vidéki életre nyújt lehetőséget.