Városunk a főváros északi kapujában található, dinamikusan fejlődő 30 ezres lélekszámú település. Kalandos története az első írásos feljegyzés tanúsága szerint közel 750 évvel ezelőtt kezdődött. Többször vált lakatlanná, de a sors kegyelméből újból és újból vállalkozó szellemű emberek telepedtek itt meg, hogy megalapozzák életüket és jövőjüket.

Talán még az itt lakók közül is kevesen tudják, hogy az ország első, Budapest és Vác közötti vasútvonalán egyetlen közbenső megállót létesítettek, s ez Dunakeszi volt. S Dunakeszi volt Magyarországon az első település, ahol paradicsomot termesztettek, s e mára már meghonosodott növénykultúra avatott mesterei generációkon át éltek közöttünk. S itt rendezték az egykor legendás alagi lóversenyeket. Hány és hány díjnyertes ló és lovas került ki az itteni istállóból. S milyen öröm sokak számára, hogy néhány évvel ezelőtt újra benépesülhetett az alagi lóversenypálya, s újra versenyeket rendeznek rajta. Nem tudom, Önök között hányan fedezték már fel, hogy a gondosan felújított Inter City vasúti kocsik mindegyikén egy tábla arról árulkodik, hogy a felújítást Dunakeszin végezték.

Dunakeszi a Dunakanyar kapuja. Budapesttől 15 kilométerre a pesti síkságon terül el, a Duna kavicsos törmelékkúpján. Területe 33158 hektár. Lakóinak száma 30 ezer.
A város címere ekevas alakú. Középen ezüst - a Dunát jelképező - hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védőszentje, Szent Mihály ezüst színben látható. A címer zöld, alsó mezejében levő lófej ezüst színben jelképezi a helység Európa-hírű lósportját.

A város története régi időkre nyúlik vissza. Már az őskorban lakott hely volt. Megtalálhatók a római kor nyomai is. Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel.

Forrás: Városi Önkormányzat