Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. Az időszámítás utáni nyolcadik évszázad végéig vándorló életmódot folytató magyar nép Közép-Európába érkezéséig (a honfoglalásig) sok-sok nép (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok, bolgárok) lakta, uralta e tájat. A mai Debrecen pereme gyakran volt nagy birodalmak, népek közötti határvidék. A város északi részén lévő Nagyerdőben és a keleti erdős pusztákon megtalált Ördögárok is nagy határvédelmi rendszer része volt. (A védővonalat képező mély és széles árok – amelyen az átjutást az oldalába és mélyébe beásott kihegyezett rönkfák akadályozták – egy kis rekonstruált része ma is látható a városból keletre, a Vámospércs felé vezető út déli oldalán, a „Zsuzsi” erdei kisvasút csereerdői megállójánál.) A négy égtájat összekötő utak találkozásánál több falu összeolvadásából létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert.

Ha vasúton érkezik a látogató Debrecenbe, a Nagyállomás fogadja. Debrecen vasúti fővonalának hosszú története van. 1837-ben bizonyos Szitányi Móric, Debrecen polgára engedélyt kér vasúti részvénytársaság alapítására. Elképzelései szerint a vagonokat ló vontatta volna. Ebből persze semmi nem lett. A Pest-Debrecen vasút bizonyosan a merész ötletek körét gazdagította a reformkorban, ha még Deák Ferenc, a nagy magyar államférfi is kételkedett megvalósításában. „Én azt hiszem – mondta 1839-ben- hogy a Debrecen-Pest közötti vonalra nézve alig van valaki a rendek között, aki velem együtt álomnak ne tartaná, hogy itt valaha létezhessen. Pedig akkor már megtört a jég: egy bécsi bankár megszerezte a Pest és Vác közötti vasútvonal építési jogát. Az első magyar vonat 1848-ban meg is tette a 36 kilométeres útját.

A Hatvan utca onnan kapta a nevét, hogy a XV. században, amikor megnyitották, mindkét oldalán harminc-harminc telket mértek ki új házak építésére. Az 1. számú egyházi bérház elnevezése - Püspöki Palota - úgy születhetett, hogy egykor itt állt Méliusz püpöki rezidenciája. 1749-ben Hatvani István, 1801. és 1831. között Sárvári Pál, 1830-31-ben Kerekes Ferenc professzor lakása is e telken volt. Az eklektikus-neobarokk stílusú épületet 1911-13-ban emelték Bálint Zoltán és Jámbor Lajos budapesti építészek tervei alapján. A szobrászi díszítőmunkákat Tóth András készítette. A ház lakói voltak többek közt Ady Lajos - Ady Endre testvére -, Jánosi Zoltán lelkész, író, politikus, a Berinkey-kormány belügyi államtitkára; Juhász Géza irodalomtörténész, Csokonai-kutató, Szabó István történész, Dienes János Munkácsy-díjas festő, tanár; Szabó Elek - Szabó Magda írónő édesapja, polgármesteri titkár.

Forrás: Városi Önkormányzat