A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a XV. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba.

A megye egyik legfiatalabb városa három, illetve négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a XVIII. században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyságot. Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.

A városban élt haláláig Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. Az idős Kossuth házaspár 1838 októberében leányaival költözött Pestről Alsódabasra. Az L alakú, udvari tornácos épület utcai frontján az alábbi feliratú emléktábla látható: "E házban élt és halt meg 1839. június 13-án Kossuth László, Kossuth Lajos édesatyja. Kegyeletteljes megemlékezésül az 1948-as centenáris esztendőben állíttatta a Történelmi Emlék Bizottság". A házat, a szürke gránit műemléket, és a Kossuth Lajos által Turinból küldött, porcelánrózsákkal díszített koszorút nagy tisztelet övezi egész Dabason. Utcák és közintézmények viselik Kossuth László nevét.

Dinnyés Lajos (1901-1961) kisgazdapárti politikus, miniszterelnök, szintén Dabas szülötte. 1947. május 31-től 1948. december 10-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

Gyón nevezetes szülötte Gyóni (Áchim) Géza (1884-1917) költő, újságíró, akinek édesapja a helyi evangélikus lelkész volt. Maga is papnak indult, de öngyilkossági kísérlete után a teológiával felhagyott és joggyakornok lett a gyóni községházán. Juhász Gyula írta róla: "1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el..." 1917-ben szibériai hadifogolyként halt meg, születésnapján Krasznojarszkban.

Gyóni Géza: A dabasi új harangok

Voltunk valaha Piski mellett
A Gábor Áron ércbikái...
S most idehoztak jámbor lelkek
Párnák közt halót parentálni

A bömbölésünk mellett akkor
Fél Európa fulladt harcba...
Most lányok mennek a templomba
Bazsalikomot szagolgatva...

Sebaj, no! Kint a nagyvilágban
Vörös viharmadár barangol...
Leszünk mi még majd, érctestvérek,
Leszünk még egyszer vészharangok!

Forrás: Városi Önkormányzat